Mikor először megláttalak a kéménynél,
Annak a csodás lézernek a fényénél,
Oly csodás és gyönyörű voltál,
Szemembe újra ragyogást hoztál.
Gyengéd, okos tehetséges és ártatlan,
A szívem neked teljes mértékben átadtam.
Megmentettél, boldogsággal megtöltöttél,
Lábamról levettél, szemeiddel elbűvöltél.
Csak néztelek, s te még akkor nem is sejtetted,
Hogy az érted dobogó szívemet meglelted.
Én se kapiskáltam akkoriban még,
Mily csodás fejezet vette ott kezdetét.
A csillagok is úgy álltak ahogyan annak rendje volt,
Máshogy nem is állhattak volna, megmondta nekik a lord:
“Ti így, ti meg úgy, és fényes legyen a hold!
Különleges alkalom ez, ma két szív egymásba forrt.”
S hisz a sors mondá nekik, úgy is tették,
“Nem ronthatjuk el most ezt az estét.”
Hasamat hamar elöntötték a lepkék,
Suttogtam neked, itt a szívem, tessék.
Rettegve rádírtam, és válaszodat várván,
Izgatottan dőlt el a fejem a párnán.
S számat tátván, üzeneted látván,
Táncoltunk együtt a szerelem lángján.
Már több napja csak beszéltünk,
Minden szóval jobban megismerve egymást.
Egymásnak állandóan meséltünk,
Kívántam, hogy udvarlód bennem meglásd.
“Feléd járok úgy is” - félve mondtad nékem,
Kihagyott egyet a szívem e szavaid olvasva.
“Örömmel látnálak” - feleltem én szépen,
Telóm eldobva szaladtam elborzongva.
“Hogy nézek én ki? Mit fog rólam gondolni?”
Kétségbeesve mentem ahogy tudtam.
“Hogy a rákba fogom én most ezt feldolgozni?”
Itthonról gyorsan el is indultam.
Megláttalak, s bámultam a szemeidbe mélyen,
Ezzel téged erőteljesen zavarba hozva.
Jövőbeli feleségem láttam benned éppen,
Boldogságom a te boldogságod okozta.
Először egymás szemébe se bírtunk nézni,
De tekinteted mégis az enyémet igézi.
Kislányos zavarodban csak egyhelyben pörögtél,
Velem egy életen át tartó szerelmet kötöttél.
De annyi történetet mesél a te szemed,
Minden pillanat a legnagyobb áldás veled.
Szerelmünk mint a lézer fénye, végtelen,
Örökké csak veled szeretnék lenni édesem.
S benned elveszni újra és újra,
Szívem állandóan ezt súgja és fújja.
Azthittem én szerelemre képtelen vagyok,
De a két szemem már csak érted ragyog.
Egy hónap telt el mióta nekem igent mondtál.
Egy hónap és napjaimba újra színt hoztál.
Egy hónap, de mégis mintha legalább ezer lenne.
Egy hónap, mi teljesen elrepített engem a mennybe.
Egy hónap, remélem, lesz még vagy ezer.
Egy hónap, s tudom nekem feleségem leszel.
Egy hónap, magam így szeretve még soha nem éreztem.
Szeretlek, köszönöm hogy enyém vagy ebben az életben.